A karikagyűrűk

Egy karika formájú tárgy, mely a szerelmet, valamint a soha el nem hamvadó érzelmeket szimbolizálja. A gyűrű, amelynek látványa megolvasztja az emberi szívek ezreit és ez a karikagyűrű, már az életünk részévé vált.

A karikagyűrűk rövid története

A karikagyűrűk a férfiak, és nők között fennálló szövetségnek már nagyon régóta a szimbólumaként szolgál. A karikagyűrűk története még egészen visszanyúlik az ókori Egyiptomig. Az első karikagyűrűket, és karkötőket a Nílus partjánál készítették az ott növő sás-, nád-, vagy kákaleveléből.
A XVIII. században az akkor divatban lévő jegyajándékokat folyamatosan kiszorították a karikagyűrűk, mint például a jegykendőket is.
A XIX. században már egyre gyakoribb használatnak örvendtek a karikagyűrűk, amelyek első számú kifejező eszközei lettek az érzelmeknek. Általában ezüstből készültek, egy szív forma, vagy pedig három kő díszítette a karikagyűrűket. Abban az időszakban egy lány akár több ajándékba kapott karikagyűrűt is viselhetett a kezén egy időben, amelyek akár még több udvarló jóvoltából is származhattak. Későbbi időkben viszont ezeket ajándékba kapott karikagyűrűket a lány egyszerűen lecserélhette egy arany ajándékba kapott karikagyűrűre, melyet a szerinte legkomolyabb udvarlótól kapott. Ettől a pillanattól kezdődően pedig úgymond „elgyűrűzött” lánynak nevezték.
Az esküvői karikagyűrűk szimbólumai voltak a hagyományos templomi szertartásnak, amely már pár a házas állapotát jelentette. Nem sokkal később az esküvőn kapott karikagyűrűknek meg növekedett a jelentősége, valamint ezek a karikagyűrűk lettek az eljegyzés kifejező eszközei is. A házasságra való elköteleződést a jegygyűrű viselése jelentette, mint annak szimbóluma. A XIX.-XX. század fordulóján a vőlegény a menyasszonyának már egy gyűrűt vitt, aki cserébe egy kendőt adott neki, majd ezek után mindketten egymásnak vettek egy gyűrűt, vagy pedig a vőlegény megvásárolta őket. Abban az időszakban az is szokásban volt még, hogy a jegygyűrűje mellé a menyasszony egy kísérőgyűrűt is kapott a vőlegényétől.
A napjainkban meglévő szokások szerint a férfi két gyűrűt ad a menyasszonyának, valamint egyet vesz saját magának is, amelyet később a házassága alatt fog magán viselni.
Napjainkban az a divat is szintén elterjedt, hogy egy köves gyűrűvel kéri meg a vőlegény a párja kezét, majd később az esküvő idejére közösen vásárolják meg a karikagyűrűket. De egy olyan szokás is elfogadott még a házasságra lépők körében, hogy a menyasszonynak csak megkéri a kezét a kísérő gyűrűvel, majd a karikagyűrűkkel tartanak egy kis idő elteltével később egy családias eljegyzést is. A bal kéz gyűrűs ujjára húzzák fel ekkor a vőlegény a karikagyűrűt, majd később az esküvői szertartás keretein belül ugyanez a karikagyűrű a jobb kéz negyedik ujjára kerül át. Mivel a szívhez közvetlenül vezet egy ér a bal kéz negyedik ujjából, ebből az okból kifolyólag ez az ujj a legalkalmasabb a szerelemmel kapcsolatos karikagyűrűk viselésére.
A XX. században a sima karikagyűrűk váltak a szerelem zálogává. Abban az időszakban divattá váltak a karikagyűrűk belső oldalára vésett szövegek, melyek a német területekről terjedtek el. Általában a karikagyűrűk belső oldalára a házasulandó felek neveit vésték bele, valamint annak a napnak a dátumát, amikor a házasságkötés megtörtént.
Napjainkban már nemcsak a sima karikagyűrűket adhatják egymásnak a házasodni kívánó párok, mivel egyre szebbnél szebb fehér, sárga, valamint vörös aranyból készült karikagyűrűket készítenek, amelyek lehetnek akár vésettek, akár egyedi formavilággal ellátottak, vagy akár változatos színűek is. Ezek, a karikagyűrűk az európai divat szerinti különlegességeknek számítanak, amelyek közül a házasság előtt álló párok saját igényeik szerint választhatnak.

A karikagyűrűk története

Vannak olyan hagyományok miszerint a karikagyűrű az utolsó az ajándékok sorában, amihez tartozhat még egy eljegyzési gyűrű is, ami hagyományosan az eljegyzéskor adják át ajándékként. Nagy valószínűsége van annak hogy ezt a hagyományt a rómaiak vezették be. A fiatalabb hagyományok célja, hogy terjesszék az ékszerszakma által is támogatott gyűrűajándékok sorát olyan tárgyakkal, mint például az eljegyzés előtti gyűrű - amit általában akkor adnak, amikor a komoly udvarlás elkezdődik. A karikagyűrű az örökkévalóság gyűrű, amely egy tartós házasság folyamatosságát jelképezve, a házasság megújítása alkalmával adnak át, leginkább az első gyermek születése után, vagy a trilógia-gyűrű, ami gyakran három kerek briliáns gyémánt alkot, szimbolizálja a kapcsolat múltját, jelenét és jövőjét. Az Európai hagyományok szerint a karikagyűrű belső felébe belevésik a saját magunk által választott partner nevét és az eltervezett esküvő időpontját, ezzel a gyűrű családi ékszerré válhat. De vannak olyan tradíciók ahol a karikagyűrűk cseréje nem része technikailag az esküvői szertartásnak ilyen például a pravoszláv vagy a görög katolikus itt inkább az eljegyzés során történik.
Minden esetben két gyűrűs ceremóniáról van szó. Hagyományosan a vőlegény karikagyűrűje aranyból a menyasszonyé ezüstből készül, ezüstből, amit a pap szenteltvízzel áld meg. A pap menyasszony karikagyűrűjével áldja meg a vőlegényt a, a karikagyűrűt a bal kéz gyűrűsujjára húzza ezután megáldja a menyasszonyt a vőlegény karikagyűrűjével és felhúzza azt a menyasszony kezére. Mindezek után a karikagyűrűk három alkalommal váltanak gazdát vagy a pap, vagy a vőlegény tanúja által. Görögországban viszont a két gyűrű teljesen egyforma, sima karikagyűrű nagyrészt arany, de van, hogy platinából készülnek. Itt az eljegyzett pár a bal kéz gyűrűsujján hordja az esküvőig, utána pedig jobb kezükön viselik a karikagyűrűket. Ebben az országban, Görögországban az egyház nemrég abbahagyta a külön eljegyzési esketés végrehajtását, ez annak köszönhető, hogy gyakran nem voltak kötelező érvényűek, és az eljegyzési eljárás egyébként is az esketési ceremónia bevezető része.
Nagyon sok családban nem hivatalos esketés megy végbe, amit a jegyespár szülei hajtanak végre, leginkább egy családi vacsorán, ami az eljegyzés hivatalosságát szimbolizálja. A modern korban viszont az eljegyzési ceremónia gyakran az esküvőt (vagy "koronázást", ahogy egyes helyeken nevezik) röviddel megelőzően történik. Szokássá vált, miszerint a jövőbeli vőlegény gyűrűt ad a jövőbeli menyasszonynak eljegyzésük alkalmával a pravoszláv és görög katolikus vallásúak körében is népszerű, viszont ezt a gyűrűt nem használják fel újra az eljegyzésnél vagy akár az esküvőn. De nem is kell, hogy gyűrű legyen, lehet bármilyen ékszerről szó, például karkötő, bross, fülbevaló, nyaklánc vagy tiara. Sok vallásos házassági szertartáson bármilyen anyagból készült karikagyűrűt elfogadnak, amelyek a házassági fogadalmat jelképezik.

A karikagyűrűk története a magyar hagyományokban

Ez az ujjon ékeskedő ékszer már ősidők óta létező tradicionális jelképe a férfi és nő között kötött egyesség.
Hazánkban a gyűrűk szerelmi napjainkban ismeretes ajándékozási, szokás története a huszadik század elejéig tekint vissza. A XVIII. században egyfolytában szorították ki az ékszerfélék a korábbiakban ismert jegyajándékokat, mint például az akkoriban nagyon gyakori jegykendőt.
A huszadik. században nagyon gyakori ajándék lett a gyűrű, amit a lánynak adtak az érzelmek kifejezése céljából.. Ezek az ékszerek anyaga általában ezüstből készült és szív formája volt középen három nagyobb kővel ékesítve. Egy lány nemcsak egy ajándék gyűrűt kaphatott és viselhetett egyszerre, akár még különböző udvarlótól is. Ezek után ezeket, a gyűrűket cserélte fel a legkomolyabb udvarló rangosabb arany gyűrűje. Ezeket, a lányokat már „elgyűrűzött” lányoknak nevezték.
Az esküvőgyűrű csakis a templomi házasságkötés, szertartás része volt, kifejezetten a házas állapot szimbóluma. Később az esküvőgyűrű jelentősége jelentősen megnőtt annyira, hogy az eljegyzés szereplőjévé is vált.
A jegygyűrű viselése ezek után már a házasságkötés előtt a házasságra való elígérkezés jele is lett.
A tizenkilencedik és huszadik században ez a következőképpen volt inkább gyakori előbb a vőlegény vitt gyűrűt a menyasszonynak, aztán viszonzásul ő kendőt kapott, majd min a ketten vettek egymásnak egyet vagy mind a kettőt a vőlegény vásárolta. Ismerünk olyan változatot is, hogy a menyasszony két gyűrűt kapott, a jegygyűrű mellé kapott egy díszgyűrűt, más néven kísérőgyűrűt is, de a vőlegénynek nem volt gyűrűje sem.
Az utolsó teljes változatban a férfi már három gyűrűt vásárol: kettőt a nőnek, és egyet magának. Napjainkban is ez a gyakorlat, ötvöződve az újvilági tradícióval, miszerint a vőlegény egy gyönyörű egyköves (szoliter) gyűrűvel, mely nagyobbrészt kisebb nagyobb briliánst foglal magában, eljegyzi párját. Tehát a mátkagyűrű, az eljegyzési gyűrű. Később az esküvői ceremóniára közös megegyezéssel választanak egy pár karikagyűrűt. Egyébként a huszadik. században vált az említett gyűrű sima karikává. Népszerű lett és divattá vált a német területekről befolyó belülre vésett szöveg, amely az üzenet intimitását jelzi. Ma már a leggyakrabban a szeretett neve vagy beceneve és a házasságkötés dátuma kerül a gyűrű belsejébe nagyon ritka esetben egészen személyes apró üzenetecskék.

Tudnivalók a viseléséről

Az előző évszázadokban mindegyik ujjhoz más-más gyakorlati és eszmei tartalmat kapcsoltak. Mindegyik ujjat más-más tisztább vagy piszkosabb dologra tartottak fenn, nyilvánvalóan az akkori nagyon eltérő, a XXI. századitól teljesen más tisztálkodási szokások miatt. A negyedik ujj volt az, amelyiken gyűrűt viselték. A negyedik ujjtól eltérően a harmadik ujjon tilos volt gyűrűt viselni, mert az a „trágár, tisztátalan és megvetett” ujj volt. Aki ezen az ujján viselte gyűrűt, azt az ipart folytató nőszemélynek tartotta közösség.
Az előbb említett gyűrűsujjra visszatérve a római, görög ókori kultúrákból származik az a már később bonctanilag megdöntött, de mégis egészen a huszadik századig fennmaradt hagyomány, hogy a bal kezünk negyedik ujjából közvetlenül a szívhez vezet egy ér, ezért ez az ujj a legalkalmasabb gyűrű viselésére mivel szeretettel, szerelemmel kapcsolatos. A reneszánszból származnak bizonyos asztrológiai feltételezések, mely szerint a negyedik ujj a Nap, Apolló köréhez tartozik, amely sok derűt és pozitív vonást foglal magában.
Manapság, a karikagyűrűs jegyben járáskor a bal kézen viselt gyűrűk átkerülnek a frigy alkalmával a jobb kéz negyedik ujjára, és ezek után ezen az ujjunkon ékeskedik érzelmeink, egy életre szóló választásunk tárgyi bizonyítéka, a jegygyűrű. A múltban választék nélküli karikagyűrű kínálatát mára már egy rendkívül gazdag kínálat cserélte fel. Ma már megjelentek a szebbnél szebb fehéraranyba foglalt briliáns eljegyzési gyűrűk, változatos formavilágú, és sokféle színű, friss európai divatot mutató karikagyűrű különlegességek.

A karikagyűrű anyaga

Az ékszerészek a karikagyűrűk készítésénél leggyakrabban az arany valamilyen sárga ötvözetét használják, amit rézzel és ezüsttel vagy ónnal és bizmuttal tesznek keményebbé. De a platina és az arany fehér ötvözeteit is szokták használni. Az arany régebben használt ötvözeteit " felváltotta az olcsóbb nikkel-arany ötvözet, amit egy vékony ródium bevonat takar - ezt néhány év viseletet követően újra fel kell vinni. Nemrég népszerű anyaggá vált a titán karikagyűrű formájában méghozzá tartóssága, nagyon kedvező ára és szürkés színének köszönhetően. A wolfram karbid, nemritkán arany és platina berakással szintén az utóbbi időben lett népszerű és terjedt el. A legkevésbé költséges, emiatt sokak által kedvelt anyag a nikkel ezüst az olyan emberek számára, akik szeretik megjelenését és az elérhető árszintet. A jegyesek az utóbbi időben a rozsdamentes acélt is nagyon szívesen használják. Ez ugyanolyan tartós, mint a platina vagy a titán, emellett ezeknél finomabb kialakítást lehet létrehozni. Az acélötvözetek nem nagyon gyakoriak karikagyűrűkként, mert ezeket nem lehet levágni, ha valami probléma adódik úgy, ahogy azt meg lehet tenni a nemesfémekkel. Az ezüst, a réz, a bronz és más, nem olyan drága fémek azonban azért nem kerülnek gyakran szóba, mivel idő elteltével korrodálódnak, ezért nem garantálják az állandóság érzését. Az alumínium és az ugyanilyen ón enyhén toxikus jellege, az ólom rákkeltő természete miatt nem említhető alkalmas fémnek. A fa, a kő és más természetes anyagok egyaránt előfordulnak, viszont ezek leginkább dekoratív, mintsem tartós anyagoknak számítanak

A karikagyűrű jelentése

Egyiptomban is a számtalan ősi kultúrával egyetemben ez a kör az örökkévalóságot, valamint a Nap és a Hold jelképeként volt jelen a történelemben. A gyűrű körkörös formája a soha el nem múlást fejezi ki, valamint azt jelképezi, ahogy az egyik fél irányából a másik fél felé a szerelem és az egymás iránt táplált érzések egy véget nem érő körforgásban, úgymond örökkön-örökké fennmarad. A gyűrű közepén megtalálható lyuk egy kaput, vagy ajtót jelképez, mely a jövő eseményeire nyit utat a párok számára.

A karikagyűrűk, mint az ujjak ékei

A világon megtalálható népek a karikagyűrűken egyformán viselték kéz- és lábujjukon, sőt orrba, vagy éppen fülbe erősítve is. Számtalan egyiptomi sírból is kerültek elő karikagyűrűk. A görögök az aranygyűrűket, mint ékszert használták a mindennapjaik során, amelyekbe drágakövet is foglaltak bele a hellenisztikus korban. Rómában társadalmi rangot jelezője volt, hogy a tulajdonos gyűrűje milyen anyagból készült.
A középkorban viszont már a pecsétgyűrűk jutottak egyre nagyobb szerephez, mivel az iratokat ezek segítségével hitelesítették. A katolikus érsekek is kapott egy gyűrűt, melyet maga a pápa adományozott neki. Napjainkban a pápai iratokat még mindig a pápa tulajdonában lévő egyedi, nagyméretű gyűrűje hitelesíti, melyet úgy neveznek, hogy a „Halász gyűrűje”, mivel ez a halászó Szent Pétert ábrázolja.
A középkori templomkapukon az oroszlán szájában levő gyűrű (karika) volt a legelterjedtebb, mely abban az időszakban a menekülők életében nagyon nagy szerepet játszott, hiszen aki ezen karikák egyikét sikeresen megérintette, az a templom védelme alá került és azt tovább nem volt szabad üldözni.
A honfoglalás kori magyarok között is ismert és elterjedtek voltak már a karikagyűrűk. A múlt századig őseink ezeket, a karikagyűrűket a középső vagy a kisujjukon viselték. A múlt században viszont már úgymond át tették az addig „nevetlen ujj”-nak nevezett negyedik ujjukra, amely ennek köszönhetően kapta később a gyűrűsujj nevet.
A 17. századig csak a menyasszony kapott karikagyűrűt a régi magyar szokások szerint, a vőlegényeket pedig csak azóta illeti meg a karikagyűrűk viselése.

Mi legyen a karikagyűrűbe vésve?

Nem mennek ki a divatból soha a hagyományos megoldások kedvelőinek körében a különböző vésés típusok. Az emberek között a legáltalánosabb a párok neveinek és az esküvő dátumának a gyűrűkbe való bevésése. Általában kell lennie a gyűrűkön elég helynek, hogy legalább a kereszt, vagy vezetéknevet rá tudják vésni, de ha szűkebb a hely, akkor csak a monogramok is belevéshetőek.
Sok esetben, csak egy egyszerű szót szoktak belevésni, ami nagyon fontos jelentéssel bír, mint például az „Örökké”, amely magában rejti az embereknek az arra vonatkozó vágyát, miszerint örökké együtt akarnak maradni kedvesükkel. Az ujjaikon viselve minden nap emlékezeti őket arra, hogy az oltár előtt mit fogadtak meg egymásnak.
A másik kedvelt csoport a latin idézetek bevésése, mint az „Amor Vincit Omnia”, melynek fordítása „A szerelem mindent legyőz”. Ez annak köszönhető, hogy mivel a gyűrűk belsejébe vésett latin szövegeket csak néhány ember érti meg, így sokkal személyesebbé válik az üzenet a párok számára.
Számos olyan véset is készül, amely egy a párok számára sokat jelentő részletét tartalmazza egy dalból, ami lehet úgymond közös dal, vagy éppen az első randevún hallott dal. Ez a gyűrű így akár egy emléket is hordozhat magában, persze, csak ha nem túl hosszú az idézet, amit a jegygyűrűk belsejébe vésetnének be.
Olyan ötletek is támadnak egyesek körében, hogy a beceneveiket vésetitek bele jegygyűrűjükbe.
Viszont vannak, akik egy vallásos mondatot vésetnek a gyűrűk belsejébe, mely általában egy kedvenc részletüket tartalmazza a Bibliából, vagy egy más szövegből, költeményből, ami a vallásukra, a hitükre jellemző.
Sok gyűrű belsejébe csak egy szimbólum kerül be, ami lehet egy szív, vagy az örökkévalóság jele, vagy bármilyen más szimbólum, amit a pár szívesen belevéset gyűrűkbe.
Azonban tartalmazhat a gyűrű egy különleges üzenetet is, vagy egy személyes mondatot, aminek csak a pár tudja a jelentését, amit mások csak találgatni tudnak, hogy vajon mi is lehet az igazi jelentése annak a gondolatnak. A két gyűrűbe nem feltétlenül kerül ugyanaz a gondolat, hanem két külön mondat, amelyet a másiknak, amit szeretne úgymond üzenni a párjának.
De a gyűrűbe került szöveg lehet egyszerűen csak egy mondat az esküvői fogadalmadból, ami csak néhány rövid szó az esküvőn elhangzó fogadalomból. A mondat, amit választanak, az jelképezheti a szerelmet, a tiszteletet, a bizalmat, az örökkévalóságot, vagy bármi mást, amit ki akarnak fejezni a párok egymás iránt.
De nem utolsó sorban a gyűrűkben véset formájában megtalálhatóak a költészet és az irodalom nyomai, mint szavak bármely különleges versből vagy könyvből, amik akár szentimentálisak, akár humorosak is lehetnek. Vagy lehetnek csak egyszerűen humoros szövegek, mint a „Vedd vissza!”.
Vannak, akik a gyűrű külső oldalára íratják körbe az érzéseiket, hogy az egyszerű, mintázatlan jegygyűrűket a speciális véséssel ékítsék fel.